Első Emlékezés
-…?
-
Hogy, hogyan is történt? Hmm... Ez elég hosszú történet.
Tudja, akkoriban nem sok dolog érdekelt. Éltem a saját kis
életemet, begubózva a világomba. Aztán ő egy határozott
mozdulattal kirángatott a valóéletbe. Abban a hitben éltem, hogy
én is a laptopom a jövőm. Mivel programozással, animálással,
és konfigurálással foglalkozom, úgy tudok dolgozni, hogy ki sem
kell moccannom a szobámból, máris a munkámat végzem. Akár hiszi, akár
nem ez a világ legkényelmesebb munkája. Még a fizetés is elég
vastag. Minden gyk ilyen melóról álmodozik. A mindennapjaimat
csak a lakótársam színesítette, meg persze ő tartott életben.
Minden nap bevásárolt, mosott, főzött, takarított. Emellett
egyetemre járt, és egy közeli kávézóban felszolgált. Így
visszagondolva, én voltam a lehető leglustább, leghaszontalanabb
lakótárs.
-
…?
-
Hogy bánom-e? Dehogy, soha egy percre sem bántam meg. Eleinte
persze furcsa volt... Nem értettem, hogy miért is csinálok, aztán
amikor valami hihetetlen történt, nem találtam más ments várat.
Ő pedig... megmagyarázhatatlan, hogy mit, és miért tett.
Akárhányszor végig gondolom az egészet, ő az egyetlen, akit nem
tudok sehol elhelyezni. Szerintem soha sem fogom egészen
megérteni...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése